A feltámadás ajándéka: Istennel lenni

Ma, amikor mindenki a testi egészségért és gyógyulásért imádkozik Istenhez, nagyon fontos látnunk, hogy Istennek nem ez a legnagyobb ajándéka. Képes rá, hogy megtegye, de keveset kérünk, ha csak ilyen gyógyulást várunk tőle. Amikor Isten Mózesnek ígérte az áldásait, de hozzátette, hogy nem megy velük az úton, akkor Mózes semminek ítélte az áldásokat Isten jelenléte nélkül.

Jézus lecsendesítette a tengert, vízen járt, betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki, sőt halottakat támasztott fel. Ő az Úr mindenek felett, még a halált is legyőzte. Ő maga is feltámadt a halottak közül, ezért bizonyosak lehetünk afelől, hogy Jézus Isten.

Jézus feltámadása annyira fontos, hogy ha nem történt volna meg, akkor nem is lenne érdemes hinnünk – mondja Pál a Korinthusbelieknek írott első levelében: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (IKorinthus 15,14). Mivel azonban megtörtént a feltámadás, ez lehet a hitünk alapja. Ki akarna hinni egy halott istenben? Jézus él! Ezért lehet imádkozni hozzá, és ezért tud velünk lenni Szentlelkén keresztül nap mint nap. Ezenkívül tudhatjuk az Írásból, ha Jézus feltámadt a halottak közül, akkor ő a benne hívőket is mind feltámasztja majd az utolsó napon, hogy örökké vele legyenek: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (János 6,40).

Ez a sok áldás azonban mind csak akkor történhet meg velünk, ha meglátjuk, Jézus ártatlanul szenvedett. Bár tökéletes volt, magára vette azok bűnét, akik hisznek benne. Tartsunk ezért bűnbánatot, és lássuk be, hogy nekünk járna a Jézus által felvállalt szenvedés, halál és a legrosszabb: az Istentől való elszakadás is. El kell ma döntenünk tehát, hogy gyalázzuk-e Istent, ahogy az őt megfeszítők tették, vagy Úrnak és királynak valljuk Jézust, ahogy a lator tette: „… tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!” (Lukács 23,41–42). Kiáltsunk fel mi is Istenhez, és ő nemcsak gyógyulást, hanem örök életet fog adni az ő jelenlétében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük